Egészen csodálatos lesz a Bartók Tavasz keretében zajló április 15-i Eels-koncert az Akvárium Klubban. Hogy honnan veszem ezt? Az 1996-os első lemeztől kezdve mélyen tisztelem Mark Oliver Everett, azaz Mr. E zenekarát, többször utaztam távoli európai városokba, hogy lássam őket, a hárommal ezelőtti lemez idején interjúzhattam is a dalszerző-frontemberrel. Á, kit próbálok áltatni? Rajongó vagyok. De ez a húsz dal bárkiből rajongót farag, és most végre, először az életben, távoli európai városokba sem kell utazni azért, hogy élőben hallhassuk őket.
Az EELS lényegében E köré épül, a frontember tragikus életkörülményeit, azokon való felülkerekedésének történetét a nemsokára megjelenő Bartók Tavasz Magazin oldalain részletesen elolvashatja bárki, itt most legyen elég annyi: az elmúlt negyedszázad egyik legegységesebben magas színvonalú életműve főződik az EELShez. Ez az életmű lebilincselően fedi le az emberi hangulatok, érzelmi állapotok teljességét. Tud grúvos, virgonc rockdalokat és az élet nagy kérdéseiről elmélázó szerzeményeket – mindezt nagyon változatosan, mégis konstans magas színvonalon. És hogy ezt bizonyítsam – még csak nem is a legnagyobb slágerekre támaszkodva –, íme minden lemezről egy-két (három) remekbe szabott EELS-dal.
Beautiful Freak (1996)
Not Ready Yet
Na jó, kezdjük ezzel. Ez a legjobb EELS-dal. Ez minden idők egyik legjobb dala. Szerintem. Más szerint szerencsére lehet nagyon sok másik is, mert ez az életmű tényleg hemzseg az ilyen csodáktól. De a frontember nővérének depressziójáról szóló halk-HANGOS-halk, empatikus-katartikus, „hagyjatok békén”-dal bárkivel rezonálhat. Amikor valaki számodra nagyon fontos embernek egy nagyon nehéz helyzetben próbálsz segíteni, de nem tudsz, mégis nagyon szeretnél, és a tehetetlenségből ez a dühös-felemelő dolog jön ki.
Rags to Rags
Az első Eels-lemez tele van grúvos, triphopos, fülbemászó slágerekkel (Novocaine for the Soul, Susan’s House, Your Lucky Day in Hell), de az ily módon kevésbé pozicionált dalok is mind hibátlanok. Az amerikai álmot gyalázó Rags to Rags például fojtott frusztrációval tüntet.
Mental
„Nem vagyok elmebeteg, csak össze vagyok zavarodva, bántalmaztak, és nem dobok hátast ettől a világtól.” Mindezt nirvanás dallamokkal, Sonic Youth-os gitárnyúzással.
Electro-Shock Blues (1998)
Last Stop: This Town
A hiphopos alapok alapok az EELS-életműben. Becket is szokták emlegetni rokonként, de ennyire súlyos felütésből senki nem hozott ki ennyire slágeres végeredményt.
Climbing to the Moon
A kibukott második lemez perfektül felépített csúcsdala: minden akkorddal, másodperccel egyre dúsabb, érzékletesebb, megrázóbb.
Daisies of the Galaxy (2000)
Grace Kelly Blues
Az életigenlés lemezén egymást érik a fülbemászó slágerek (I Like Birds, Flyswatter, Mr. E’s Beautiful Blues), mint amilyen a nyitó countrys-fúvós karaktertanulmány.
Packing Blankets
Egy aprócska, mellékes dal az életműben. Annak hat, miközben az újrakezdésről szól két percben, mélyen. Tökéletes példa arra, hogy Mr. E ezeket is milyen ihletetten kamarahangszereli.
Souljacker (2001)
That’s Not Really Funny
Legzajosabb, egyik legfelszabadultabb korszakában E ilyen telivér, öniróniától kicsattanó dalokkal idézett egyszerre Bond-betétszámokat és White Stripest.
Shootenanny! (2003)
Dirty Girl
Egyszerű, dallamos, feldobott szerzemény – sokkal nehezebb ilyen könnyedre megvalósítani, mint leírni. Mint annyi másik EELS-dal, ez is a múltban elkövetett hibákon mélázik.
© Gus Black
Shrek 2 – filmzene (2004)
I Need Some Sleep
Mr. E azt mondja, mázlija, hogy Hollywoodban ennyi rajongója van – kétségtelen, hogy számait ezeken a filmeken keresztül az is ismeri, aki nem is tud létezéséről. Dehát ha egyszer úgy ír számokat, hogy azok instant filmbetétdalok, és passzolnak bármilyen utazós, összegzős, katartikus mozipillanathoz!
Blinking Lights and Other Revelations (2005)
Railroad Man
A 2005-ös dupla LP nagy mérföldkő a pályán, erősen önéletrajzi jellegű. A széteső élet és a megtalált boldogság albuma, amelynek első felében a kívülállóság érzése közben is felcsillan a visszavezető út reménye.
Things the Grandchildren Should Know
Az említett boldogság aztán olyan optimizmusra sarkallja hősünket, hogy egyenesen az unokáihoz szól: jót és jó adag rosszat megélt életútjának tanulságaival. A fő üzenet? Mindenből kihozni a legjobbat.
Hombre Lobo (2009)
Beginner’s Luck
Nos, mi lehet a legjobb? Hát a szerelem! És a Beginner’s Luck a kicsattanó boldogság dala a megtalált szerelemről. Minél többet kellett várni rá, annál kicsattanóbb!
End Times (2010)
Mansions of Los Feliz
Nos, a szakítás meg persze hogy nem a legjobb dolgok egyike az életben. Mr. E azonban még arról is ilyen megkapóan, la-la-lázósan, hangulatosan képes írni.
Tomorrow Morning (2010)
I Like the Way This is Going
Magasságok, mélységek, hullámvasút az élet – erről szól az Eels-oeuvre. És ha szerencsések vagyunk, akkor csak irányba áll a sajátunk. Erről meg ez a bájos szerelmes szám szól.
Wonderful, Glorious (2013)
Wonderful, Glorious
A 2010-es években hősünké is neki tetsző irányba állt, így aztán akár olyan lemezzel is jelentkezhetett, amin nagyobb teret adott zenészeinek. Akik meg ilyen diszkós popszámmal ringatják a hallgatót.
© Gus Black
The Cautionary Tales of Mark Oliver Everett (2014)
Parallels
Az akusztikus-vonós, minimalista-meditatív, szintén erősen személyes albumon Mr. E szikáran-szépen énekel a fel nem adás hitéről.
The Deconstruction (2018)
In Our Cathedral
„Remélem, hogy az új lemezen néhány dalban van valamiféle olyan pozitivitás, remény, amibe az emberek kapaszkodni tudnak” – mondta interjúnkban a frontember. A szeretteinkkel felépített védelmező katedrális képe egészen biztosan ilyen kapaszkodó.
Earth to Dora (2020)
Anything for Boo
A lemez és a dal, amin E szabadjára engedte Beatles-rajongását.
Extreme Witchcraft (2022)
Grandfather Clock Strikes Twelve
Az Eels-életmű kerek, így minden újabb fejezete akár bónuszként is hathat, de hát milyen bónuszok már az ilyen agyament funkolások! Azt ígérik, hogy a remek formában lévő zenekar első magyarországi koncertjén el fogja csavarni mindannyiunk fejét.
