Bár ez nem az utazások ideje, a Bartók Tavasz külföldi fellépőinek hála a világ leghíresebb koncerttermei mégis megnyílnak előttünk május 7. és 24. között: négy világhírű hangversenyterembe kukkanthatunk be néhány kattintással. A szenvedélyes utazókhoz hasonlóan, akik már a becsekkolás előtti hetekben mindent tudnak úti céljukról, mi is összegyűjtöttünk néhány érdekességet a komoly múltra visszatekintő helyszínekről.

A tavasz beköszöntével sokunkon kezd eluralkodni a vágy, hogy felkerekedjünk, és egy-egy hosszúra nyújtott hétvégi kiruccanás alkalmával felderítsük Európa környező nagyvárosait. De épp csak belefeledkeznénk a párizsi kávézók teraszairól vagy nyüzsgő londoni bolhapiacokról szőtt romantikus álmodozásainkba, azonnal felötlik bennünk a kijózanító valóság, hogy 2021 tavasza még mindig nem ez az időszak. A Bartók Tavasznak köszönhetően azonban egy-egy koncert erejéig kicsit Oxfordban, Milánóban, Londonban és Bázelben érezhetjük magunkat. De milyen titkokat rejtenek az említett városok neves hangversenytermei? Ennek jártunk utána.

Sheldonian Theatre – Oxford (1664)

Oxford középkori belvárosában található a Sheldonian Színház, amely nevét az építkezést finanszírozó Gilbert Sheldon canterburyi érsekről kapta. Rendeltetését tekintve az egyetem fő ceremóniatermeként szolgál, így a diplomaosztók és nyilvános ünnepségek mellett az intézményt irányító legfőbb testület, a Kongregáció gyűléseinek is állandó helyszíne. Az impozáns épület Christopher Wren oxfordi csillagászprofesszor tervei alapján készült, aki a gyűléstermet eredetileg a római színházak mintájára egy nyitott arénának álmodta meg. Az angliai időjárás ismeretében azonban hamar be kellett látnia, hogy megfelelő tetőzet nélkül az épület nem töltheti be tervezett funkcióját.

Az aréna végül úgy vált kivitelezhetővé, hogy egy építészeti bravúrral olyan tetőgerendát terveztek számára, amely képes volt átfogni a szükséges 70 láb szélességet. Ez a műszaki teljesítmény tudományos és építészeti körökben is nagy elismerést szerzett Wrennek, és a Sheldonian-tetőt messze földön híressé tette. Ezen a nagy múltú helyszínen csendül fel május 14-én Bach lírai szenvedéstörténete, a János-passió.

Teatro alla Scala– Milánó (1778)

A milánói Scala évszázadok óta egyet jelent a zene szentélyével. Generációk óta művészek százainak vágya, hogy a Scala színpadán megmérethessék magukat, mert tudják, hogy innen gyakran egyenes út vezet a hírnévhez. De honnan ered a teátrum varázsa? Az operaház 1778-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt, miután Mária Terézia utasítást adott, hogy a két évvel korábbi tűzvészben hamuvá lett Teatro Regio helyett új, minden igényt kielégítő színházépületet emeljenek. Így született meg a Teatro alla Scala, amely nevével annak a templomnak állít emléket (Santa Maria alla Scala), amelynek romjaira az új színház épült.

A 3000 férőhelyes színházterem jelentős részét gazdag családok tulajdonában lévő páholyok alkották, akiknek megvolt az az előjoguk is, hogy a színházi fülkéket saját ízlésük szerint díszítsék. Amellett, hogy a páholyok megvásárlásával jelentős támogatást nyújtottak a színháznak és tanújelét adták szenvedélyes kultúrarajongásuknak, lényeges motivációt jelentett számukra, hogy ezzel állandó helyet biztosítottak maguknak a színház falai közt zajló társasági élet szemléléséhez. A Scala ugyanis nemcsak a művészet temploma, de az üzlet, a szórakozás és a buja vágyak diszkrét kiélésének helyszíne is volt.

Giuseppe Verdi neve és pályája elválaszthatatlanul összefonódott a milánói Scalával. Operáinak nagy részét itt mutatták be, itt bukott meg vígoperaszerzőként, és a Scala közönsége repítette soha nem látott magasságokba hírnevét. Nem Verdi volt az egyetlen, akinek pályáját meghatározták az itteni közönség sorai közt megbúvó ítészek. Köztudott, hogy a Scala kakasülőjén összegyűlő rajongók csapata, az Amici del Loggione tagjai a legképzettebb és legigényesebb közönség az operában. Tapsuk és mindenekelőtt tiltakozásuk része egy olyan liturgiának, amely tetszik vagy nem, de sok énekest ma is arra késztet, hogy elkerülje a Scala színpadát. Bár Riccardo Chailly és a Filarmonica della Scala virtuóz előadói május 7-én Stravinsky-koncertjüket zárt ajtók mögött játsszák, ellenkező esetben sem kellene tartaniuk a kritikus közönség megnyilvánulásaitól.

Royal Albert Hall – London (1871)

London egyik legikonikusabb előadóterében az elmúlt másfél évszázad során a zenei élet szinte valamennyi híressége megfordult. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fellépők névsora Richard Wagnertől Mariah Carey-ig terjed. A Royal Albert Hall legszembetűnőbb látványeleme a gigantikus üvegkupola, amely több mint 1850 négyzetméterével a világ legnagyobb alátámasztás nélküli üvegkupolája. Az 1. és 2. világháború alatt éppen ez a tetőszerkezet jelentette a legfőbb veszélyt számára, mivel a főváros bombázásánál az ellenséges pilóták navigációs pontként használták, és többször célba vették. Bár a támadásokat megpróbálták úgy kivédeni, hogy a tetőt feketére festették, az épületet így sem sikerült teljesen megkímélni a bombatalálatoktól.

Royal Albert Hall, forrás: origo.hu

A Royal Albert Hall másik büszkesége a hangversenyterem falait uraló hatalmas orgona, amely Henry Willis tervei alapján, mindössze 14 hónap alatt készült el, és az épület ünnepélyes megnyitóján szólalt meg először. A hangszer súlya 150 tonna, és 9999 sípból áll, vagyis a Müpa 6804 sípból álló hangszeróriása mellett a világ egyik legnagyobb orgonája.

A látványosságokon kívül az épület rejtett kincseire is érdemes felfigyelni, mert értékes információkhoz juthatunk általuk. Ilyen például a szabad szemmel nehezen olvasható felirat a kupola alatt: „Ez a csarnok a művészetek és tudományok, valamint minden nemzet ipari munkásságának előmozdítására épült Albert herceg szándéka szerint. (…) A csarnok első kövét Viktória királynő tette le MDCCCLXVII. május huszadik napján, és a csarnokot MDCCCLXXI. év március huszonkilencedikén nyitotta meg őfelsége. Tiéd, Uram, a nagyság, a hatalom, a dicsőség, a győzelem és a fenség, mert minden, ami az égen és a földön van, a tiéd.” Érdekesség, hogy a feliratban szereplő dátum tanúsága szerint a Royal Albert Hall épp 150 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. Jusson eszünkbe ez az évforduló is május 17-én, Vaszilij Petrenko és a Royal Philharmonic Orchestra koncertjét hallgatva.

Don Bosco Basel – Paul Sacher Saal (2016)

A Bartók Tavasz koncertközvetítéseinek alighanem legifjabb, és ezzel együtt legmodernebb helyszíne a Don Bosco Basel. A 2016-ban alapított Kulturzentrum Don Bosco egyesület a bázeli Breite-Quartierban található egykori Don Bosco-templomot alakította át próba- és koncertközponttá, amivel legfőbb célja az volt, hogy különösen magas színvonalú és megfizethető próbatermeket kínáljon elsődlegesen bázeli kulturális intézményeknek.

Don Bosco Basel, forrás: donboscobasel.ch

A helyszín utolérhetetlen erénye a világviszonylatban is professzionálisnak számító felszerelés és a speciális szakértelemmel kifejlesztett akusztika. A tökéletes hangzás érdekében hozott intézkedéseknek, a felvételekhez előre telepített kábelezésnek és a kiváló minőségű fényforrásoknak köszönhetően a Zenei és Kulturális Központ optimális feltételeket biztosít próbákhoz és felvételekhez egyaránt. A Bartók Tavasz keretében mi is fültanúi lehetünk a terem akusztikai unikalitásának, hiszen május 8-án a Kammerorchester Basel előadásában itt csendül majd fel Haydn Stabat Matere.