2011-ben a Margó Irodalmi Fesztiválon indult el a Rájátszás története, amikor költők és dalszerzők kezdtek közös alkotásba. Az első műsort újabbak követték, majd a közreműködőkből koncertzenekar alakult, amelynek szinte hitvallásává vált azt boncolgatni, hogyan lesz egy dal nagyon jó.
A műhelymunkából két albumnyi dal állt össze, amelyeket régóta „visznek magukkal” az alkotók. A Rájátszás története a Müpában ugyan lezárul, de a koncert mégsem a búcsúról szól majd, hanem a közösen eltöltött tizenegy év ünnepléséről, arról az örömről, mely a vers és a zene játékos párbeszédéből született. Beck Zoltán szerint „sokszor éppen az a kérdés a dallá válásban, hogy a szöveget ki tudjuk-e mozdítani a maga által konstruált világból, hogy ezáltal ne versként, hanem dalszövegként kezdjen működni. És ez folytonos alkotói dialógus.”