„Mindenki tudja, hogy a tánc géniusza María Pagésban él – ehhez kétség sem fér. Ő azonban ennél sokkal-sokkal több: amikor táncol, mindent megmozgat maga körül, előadása után sem az ég, sem a föld nem marad ugyanolyan, mint előtte” – mondta a Nobel-díjas portugál író, José Saramago. A világhírű sevillai táncos új és friss impulzusokkal gazdagította a flamenco tradícióját, kortárs és élő művészeti nyelvként tekint e kultúrára és hagyományra. Munkáit a költészet és a zene köré építi, John Lennontól Verdin át Paco de Lucíáig sokféle forrásból merít ihletet.
Az Óda az időhöz a múlandóságról, az állandóságról és az örökkévalóságról mesél, derűsen, tabuk nélkül, ugyanakkor mély átéléssel. „Sorsunk nem a valószerűtlensége miatt irtóztató” – írta Jorge Luis Borges, és ezt vallja María Pagés is. „Azért irtóztató, mert visszafordíthatatlan és vastörvényű. Az idő anyagából vagyok. Az idő folyó, mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó.”