Talán csak karácsony ünnepéhez kapcsolódik gazdagabb zenei örökség, mint a húsvéthoz: egyszerre az elmélyülés és Krisztus feltámadásának ünneplése, de a tavasz beköszöntét is jelzi. Most a klasszikusok – Bach passiói, Haydn és Mahler szimfóniái, valamint Liszt Ferenc oratóriuma – mellett pár igazi ritkaságot is az olvasó figyelmébe ajánlunk.

Pjotr Csajkovszkij 1886-ban így számolt be bátyjának, Mogyesztnek a Tbilisziben töltött ünnepről: „Húsvét napjait templomlátogatással töltöttem: orosz, örmény, grúz. A helyi metropolita, Pavel nagyon készséges. A matutinumot a Sion-katedrálisban hallgattam meg, ünnepélyes, fenséges, mint egy palota. Azóta végtelen sorban követik egymást a mulatságok, hol otthon, hol vendégségben.”

Hosszú lenne felsorolni mindazokat a zeneműveket, amelyek ehhez az időszakhoz kötődnek, de mi mással is kezdhetnénk a listát, mint Bach két passiója, a Máté-passió és a János-passió. De a lipcsei mester komponált még egy Húsvéti oratóriumot is, amely szinte a passiók folytatása, hiszen az üres sír csodájáról, a Megváltó feltámadásáról szól. Olyannyira derűsebb, hogy Bach még paródiát is komponált belőle a szász-weissenfelsi udvar részére.

Händel Messiás című oratóriuma, bár az angolszász országokban az elmúlt évtizedekben már a karácsonyi koncertprogramba került, természetesen inkább húsvéti alkotás. Händel mindössze három hét alatt komponálta, életében számos jótékonysági hangversenyen előadták, később pedig Mozart is elkészítette belőle saját, áthangszerelt változatát.

Nagycsütörtöktől húsvéthétfőig

Az egyházzene számos remekművét köszönhetjük a pápai udvari komponistáinak. Ezek közül talán Allegri (1582-1652) Miserere c. kórusműve a leghíresebb, amely gyakran hangzott el a szenthéten, hírhedett státuszát pedig annak köszönheti, hogy a pápa megtiltotta, hogy a Vatikánon kívül bárhol előadják. Az 51. zsoltár szövegére készült, hipnotikus darab a fiatal Mozartot is megragadta – ez volt az, amit az anekdota szerint emlékezetből, egyszeri hallás után lejegyzett magának.

Palestrina hasonlóképpen a Vatikán megrendelésére komponált megindító és kenetteljes, méltóságos, de sosem egyhangú darabokat. Az Improperia (Krisztus panaszéneke a nép hálátlanságáról) című kórusmű IV. Pál pápa óta része a Szenthét szertartásos zenéinek.

Antonio Vivaldi életműve nagy részét a 20. században fedezték fel újra. Nincs ez másképpen a Stabat Materrel sem, amelyet amatőr és profi együttesek is szívesen tűznek műsorra húsvétkor. A modern korban először 1939-ben adták elő, miután előkerült a torinói nemzeti könyvtárból.

Noha a húsvéti repertoárt az oratórikus művek uralják, ne feledkezzünk meg Heinrich Ignaz Franz Biber Rózsafüzér-szonátáiról, amelynek létezéséről 1905-ben értesültek a modern zenetudósok. A hatodik tételtől a Gecsemáné-kerti jelenet, Krisztus megkorbácsolása és a töviskorona, a keresztút, a kereszthalál és a feltámadás jelenik meg.

Ha pedig a hangszeres műveknél tartunk, itt van Haydn vonósnégyesre írt Krisztus utolsó hét szava a keresztfán c. ciklusa, amely gyakran igehirdetéssel vagy versmondással egybekötve csendül fel templomokban. Vagy a mester felkavaróan hatásos szimfóniája, a La Passione is.

Elrejtett kincsnek számít a leghíresebb Bach-fiú, Carl Philipp Emanuel Bach oratóriuma, a Die letzten Leiden des Erlösers (A Megváltó utolsó szenvedései), amelyet Telemann utódjaként írt hamburgi kántorként. Megindító és hatásos mű – hiszen egy olyan templomban hangzott el, ahová egy szegényház és egy börtön lakói jártak, könnyen elkóválygó figyelemmel.

Romantikus mesterek

A francia Hector Berlioz mindössze húszévesen komponálta a Messe Solennelle című darabot, amely szédítően modern zene abból az évből, amikor a IX. szimfóniát bemutatták. A Resurrexit egyike a téma legerősebb ábrázolásainak.

A 19. században Bach Máté-passiójának újrafelfedezését a nagyszabású oratóriumok divatja követte. Liszt Ferenc Krisztus c. oratóriumában az O filii et filiae húsvéti himnuszát is feldolgozta.

Az egyházzene hagyományán kívül áll Mahler II. szimfóniája, amely a Feltámadás címet viseli. Noha vallásos áhítatot közvetít, és a lét nagy kérdéseivel foglalkozik, nem az Isten-hit ihlette, hanem olyan versek, amelyek a túlvilág létezésére, az emberi élet végességére kérdeztek rá.

Nem sokan ismerik, és ritkán csendül fel a koncerttermekben Ralph Vaughan-Williams baritonszólistára és zenekarra írt dalciklusa, az Öt misztikus ének, amelynek Húsvét című tétele a feltámadás híréről szól.

Kortárs remekművek

Talán a modern passiók legjobbika az észt Arvo Pärt János-passiója, amely a latin evangéliumi szövegre készült 1982-ben. Nem is elsősorban Bach, hanem középkori egyszólamú kórusművek inspirálták az Ausztriába kivándorolt, érett stílusát éppen megtaláló komponistát. Ebben a műben különösen felkavaró a megfeszítést követelő tömeg kiáltása: „Crucifige eum!”

Ha pedig a keleti kereszténységnél tartunk, ne feledjük a modern klasszikust, John Tavenert, aki az ortodox egyházi zene meditatív hangját idézi fel Lament of the Mother of God című kórusában. Megrendítő és megdöbbentő muzsika, amelyet teljes odafigyeléssel illik hallgatni.