A nemzetközileg is elismert táncművész a gyerekkorához tér vissza A belső gyermek című bemutatóval, amely nem „csupán” egy újabb koreográfiának ígérkezik, hanem összegzése annak a gazdag és hosszú útnak, amely a szolnoki gyerekkor kulisszái mögött kezdődött.
„Egész életemben látomásaim voltak”
Bozsik Yvette tízéves koráig Szolnokon élt, de Tápiószelén, a nagyszüleinél tapasztalta meg a természet határtalanságát, ami azóta is fontos ihletadó forrás számára. A színház iránti alázatot a génjeiben hordozza. Szülei a szolnoki Szigligeti Színház bűvöletében éltek: „Ott nevelkedtem, Csomós Mari és Hollósi Frici dajkált, az anyatejjel szívtam magamba a színház levegőjét” – mesélte egy interjúban. Még egy fontos korai szereplője van táncosi pályájának: keresztapja, Mozsonyi Albert balettmester, aki bevezette a hároméves kislányt a balett csodálatos világába. „Egész életemben látomásaim voltak” – mondta egy televíziós interjúban, mi pedig immár több mint negyven éve láthatjuk megelevenedni a színpadon ezeket a káprázatos víziókat.
A Balettintézettől az underground lázadásig
1978-ban került Budapestre, de az Állami Balettintézet kollégiumában nehezen fogadták be a különcnek számító lányt, aki kiskamaszként éjjelente egzisztencialistákat és klasszikusokat olvasott a mosdóban, hogy ne zavarja a többieket a fény. Nem tudott aludni, mert kíváncsi volt az életre. Az akkoriban (és azóta is szakadatlanul) olvasott könyvek olyan erős szellemi fogódzókat adtak neki, amelyek mindig visszaköszönnek munkáiban. A Balettintézetben a legszigorúbb klasszikus képzést kapta, majd néhány évre a Budapesti Operettszínház táncművésze lett, a 80-as évek végén pedig Árvai Györggyel együtt megalapította a Természetes Vészek Kollektívát. Ez a korszak a radikális kísérletezésről szólt: tabudöntő előadásokkal tágították a hagyományos táncművészet kereteit.
Ebben a sűrű alkotói közegben született meg az a szuverén alkotói hang, amelyre hamarosan a világ is felfigyelt. „Ma már egyáltalán nem érzem magam avantgárdnak. Mindig a saját életemet, a saját tapasztalataimat próbálom bemutatni, és lehet, hogy ez gyakran provokatív, de sohasem magáért a provokációért az. Egyszerűen csak az érzelmeimet, a gondolataimat igyekszem eljuttatni a közönséghez, őszintén és sok humorral. Nem akarok válaszokat adni, mert én sem tudom a válaszokat. Csak merek kérdezni, és magamból megmutatni dolgokat” – mondta egy korábbi interjúban.
Siker Edinburgh-ban, közös projekt John Lurie-val
A nemzetközi táncéletbe 1993-ban robbant be, amikor az Edinburgh-i Fesztiválon a kritikusok és a szakma egyhangúlag az év felfedezettjének választotta. Ennek a felfokozott időszaknak az egyik legizgalmasabb folyománya volt a The Lounge Lizards alapítójával, John Lurie-vel való munka. „A John Lurie-vel közös produkciómat teljesen önerőből hoztam létre. Nem panaszképpen mondom, de rengeteg energiába és pénzbe került. Azért viszont, mert ide születtem, nem szabad elhagynom magam. Mindig olyan dolgokat csinálok, amelyek meghaladják az energiáimat és a lehetőségeimet, de így is jó, így is lehet csinálni. Az állandó nyomást pedig belerakom a munkáimba” – nyilatkozta.
Pina Bausch árnyékában és fényében
Bozsik Yvette pályájának egyik legfontosabb igazodási pontja a német táncszínházi forradalmár, Pina Bausch. Nem csupán mesterként tekintett rá, hanem egyfajta szellemi anyaként is. Bausch művészete mutatta meg neki, hogy a tánc nemcsak technika, hanem húsba vágó vallomás is lehet. „Felejthetetlen élményem vele kapcsolatban az, amikor eljött megnézni a Kabaré... című előadásomat Párizsban, majd bejött az öltözőmbe, és azt mondta, bátor vagyok, majd további gesztusként meghívta az egész társulatomat az egyik színpadi próbájára a Théâtre de la Ville-be” – osztotta meg egy interjúban emlékét a táncművész.
Pina Bausch a mai napig a legmeghatározóbb alkotó számára, az ő tiszteletére készítette A halál és a lányka című táncművet Schubert zenéjére. Szép párhuzam, hogy a nézők a Tanztheater Wuppertal Pina Bausch Vollmond (Telihold) című darabját is láthatják a Bartók Tavaszon 2026. április 10-én, pénteken.
Minden létező díjat megkapott
Mindössze 36 éves volt, amikor Kossuth-díjat kapott, de ezen kívül is több mint negyven nemzetközi és magyar művészeti díjjal ismerték el kivételes munkáját. 1993-ban alapította meg a Bozsik Yvette Társulatot, amely azóta is nagy sikerrel járja a világot, és itthon is rengeteget tettek azért, hogy a kortárs tánc műfaja minél szélesebb körben ismertté váljon. 2009-ben nevezték ki egyetemi tanárnak, a Magyar Táncművészeti Egyetem Koreográfusképző Tanszékének vezetőjeként is dolgozik.
Tanárként azt tapasztalja, hogy hallgatói nincsenek tisztában önmagukkal: […] „pedig »ott bent« minden tudás megtalálható” – mondta a róla szóló Táncos az asztal alatt című film forgatása kapcsán adott interjúban. (A filmet férje, Iványi Marcell rendezi.) Egy másik interjúban olvasható tőle ez az idézet, amely akár a friss bemutatóra is vonatkozhatna: „Ha tehát nem foglalkozunk a bennünk levő gyermekkel, és nem adjuk meg neki azt, amit nem kapott meg a szüleitől, akkor rengeteg trauma marad bennünk. Egész életem során ezeket dolgozom fel és értem meg szép lassan, így végül fel tudom oldani a szeretetben.”
