A jazz történetében számos rangos családfa állítható fel, de sokak szerint a Marsalis dinasztia mind közül a legjelentősebb. A trombitás Wynton Marsalis a tizenöt fős Jazz at Lincoln Center Orchestra élén lép fel a Müpában. Róla és rokonairól is bőven van mit mondani. 

Vannak kivételes formátumú pedagógusok: a szűk szakmán belül mindenki ismeri a nevüket; azok, akiket tanítottak, rajongással beszélnek róluk. A száz éve született táncos, koreográfus, balettmester, Jeszenszky Endre jellemzően ilyen tanár volt. 

Pár nap alatt milliós nézettséget produkált egy közösségi médiára feltöltött Ella Fitzgerald-feldolgozással, majd popsztárokat körözött le egy alapvetően könnyű műfajokat díjazó Grammy-kategóriában. Samara Joy „mézédes virtuozitásával” egyszerre citálja az időtlen jazzhősöket és csavarja meg a műfajt egy huszonéves ambíciójával. 

Az audiovizuális elektronikus zene megkerülhetetlen személyiségének koncertjén a hang és a látvány olyan szoros egységként jelenik meg, hogy a néző-hallgató nem is tudja eldönteni, vajon a mérnöki módon eltervezett akusztikus folyamatok generálják-e a szédítő látványt, vagy épp fordítva. 

Nincs könnyű dolga annak, aki megpróbálja műfaji keretek közé szorítani Nik Bärtsch munkásságát. A svájci zongorista-zeneszerző a komolyzene, a jazz és a kortárs klasszikus muzsika területén is otthon érzi magát, bemutatkozott könyvíróként, és a harcművészetekben is jártas. 

Chris Potter pályája olyan, mintha egy mesterséges intelligenciával íratnánk meg a tökéletes 20. századi jazzkarriert. Némi fiatalkori kilengés után a 90-es években már a legnagyobbakkal játszott, szűnni nem akaró alkotóvágyával, száznál is több lemezével és ötcsillagos kollaborációk egész sorával mára ő maga lett generációja megkerülhetetlen szaxofonjátékosa. 

Az egykori fagottművész szenvedélyesen érdeklődik hazája muzsikája iránt, különösen abból a periódusból, amikor Georg Friedrich Händel Írországban járt, és sor került legismertebb műve, a Messiás bemutatójára. Ilyen előzmények után pedig nem is csoda, hogy ma már a régizene elismert tolmácsolói között tartjuk számon.

A nemzetközileg is elismert táncművész a gyerekkorához tér vissza A belső gyermek című bemutatóval, amely nem „csupán” egy újabb koreográfiának ígérkezik, hanem összegzése annak a gazdag és hosszú útnak, amely a szolnoki gyerekkor kulisszái mögött kezdődött.

Az alma és a fája, és amikor a kettő nem esik messze egymástól. A nagycsaládos Gerendás Péter több gyermeke is a zenészpályát választotta, és mára jól ismert szereplői lettek a hazai, sőt a nemzetközi zenei életnek – ketten is külföldről érkeznek haza erre a koncertre. 

„Járása olyan volt, mint egy tigrisé. Nem egyik állásból a másikba vitte át ezt a lusta terhet, hanem valami elasztikus kapcsolata van a súllyal, mint sasnak a levegővel…” A 20. század elején nem csupán Paul Claudel szólt szuperlatívuszokban a kor legnagyobb táncosáról, Vaclav Nyizsinszkijről.