Bartók 2. hegedűversenyét manapság az egyik legnehezebb darabként tartják számon, ám az 1. hegedűversenyről, amely az ifjú zeneszerző lángoló - és később balsorsú - szerelmének történetét őrzi, már sokkal kevesebb szó esik.
Nem véltelen, ugyanis a mű kottája közel ötven éven át pihent ihletőjének fiókjában, aki a darab személyes jellege miatt csak halála előtt adta át a partitúrát barátjának, zenekara karmesterének, így a közönség már csak akkor hallhatta, amikor sem a zeneszerző, sem múzsája nem voltak az élők sorában.
1. hegedűversenyét Bartók Béla a 19 éves, ünnepelt hegedűművésznek, Geyer Stefinek, illetve Geyer Stefiről és azokról a forró, romantikus érzelmekről írta, melyeket a tüneményes lány iránt érzett.
2. Geyer Stefi tíz- és tizennégy éves kora között Hubay Jenő növendéke volt a Zeneakadémián, mestere még egy hegedűversenyt is komponált számára (Concerto all’antica), melyet a tanítvány 1908-ban be is mutatott Budapesten.
3. Bartók 1907 májusában találkozott először Geyer Stefivel személyesen, amikor mindketten felléptek a Zeneakadémia Király utcai új épületének avatóünnepségén.
4. A hasonló zenei érdeklődés nyomán közel kerültek egymáshoz, és amikor Bartók Erdélybe utazott népdalt gyűjteni, rendszeres levelezésbe kezdtek.
5. Egy 1907 szeptemberében kelt levélben Bartók Geyer Stefi személyiségéhez kapcsolt zenei témákat kottázott le. Ezek a témák lesznek a majdani hegedűverseny meghatározó motívumai.
6. Bartókhoz hasonlóan ebben az időszakban Geyer Stefi is sokat utazott, egy alkalommal egy orrszarvút ábrázoló, „Üdvözlet a berlini állatkertből” feliratú képeslapot küldött.
7. Miközben a Geyer Stefinek szánt hegedűverseny formálódott, Bartók érzései mind forróbbá váltak, és vallomásos leveleivel egyre kényelmetlenebb helyzetbe hozta múzsáját.
8. 1908 januárjában Geyer Stefi elutasítóvá vált Bartók közeledésével szemben, a zeneszerző ekkor élte át érzelmi életének legsúlyosabb válságát.
9. A „szakítás” után Geyer Stefi 1908. március 25-én (Bartók születésnapján) adta postára utolsó levelét. Ebben azt javasolja Bartóknak, hogy vigaszért forduljon K(odály)-hoz.
10. A hegedűverseny partitúráját Bartók elküldte a múzsának, aki gondosan megőrizte, de úgy rendelkezett, hogy csak halála után adhatják elő. A darabot 1958-ban, 2 évvel Stefi és 13 évvel Bartók halálát követően mutatták be Bázelben.