Chris Potter pályája olyan, mintha egy mesterséges intelligenciával íratnánk meg a tökéletes 20. századi jazzkarriert. Némi fiatalkori kilengés után a 90-es években már a legnagyobbakkal játszott, szűnni nem akaró alkotóvágyával, száznál is több lemezével és ötcsillagos kollaborációk egész sorával mára ő maga lett generációja megkerülhetetlen szaxofonjátékosa.