A legtöbb ember tudja, hogy a hegedű – még ha kezdő darabról van is szó – nem olcsó hangszer. Akad azonban néhány ritkaság, amely műkincs jelentőségű, értéke pedig egészen meghökkentő.

A művészet egyetemes témái és szimbólumai között előkelő helyet foglalnak el az évszakok, azon belül is a tavasz. Ihlető erejéről tanúskodnak azok a híres zeneművek, amelyeket a Bartók Tavasz előhangjaként szedünk most csokorba.

A művészek imidzséhez szinte kötelezően hozzátartoznak kisebb-nagyobb furcsaságok, különc szokások, babonák: zeneszerzőktől a festőkig találunk meghökkentő rigolyákat a neves alkotókról szóló feljegyzésekben. Mutatunk néhány példát a legfurcsábbak közül. 

...és ha igen, miért nem? – egészíthetnénk ki kissé cinikusan a kérdést. Miközben ma már természetes, hogy egy koncerten női hangszeres művésszel vagy zeneszerzővel találkozunk, a dirigensi pálya jóval nehezebben nyílt meg a hölgyek előtt. 

A zenetörténet két tán legismertebb passiója - a János- és a Máté-passió - Johann Sebastian Bach nevéhez fűződik, utóbbit az idei Bartók Tavaszon is hallhatja a közönség. Most elárulunk néhány érdekességet róla!

Az első zeneszerző volt, aki öntörvényűen a saját útjára lépett, de első azok közül is, akik észrevették, mennyi szerzői lehetőséget tartogat a modern zongora. Idézzük fel Beethoven, a zongoraszólista alakját, aki kiemelkedett a korabeli, rendkívül kompetitív bécsi zenei szcénából.

Az Electric Fields programjának középpontjában három olyan nő áll, akik bár jóval a női emancipáció megindulása előtt éltek, mégis megtalálták a módját, hogy kibontakoztassák alkotói képességeiket, és – nem utolsósorban – helyet biztosítsanak maguknak a zenetörténetben.

Hamupipőke története a világ egyik legtöbbször feldogozott meséje. Vannak, akiknek az 1950-es Disney-mese ugrik be először, mások a Grimm fivérek történetéből ismerik, és akadnak, akik a Prokofjev zenéjére koreografált balettre asszociálnak. Elmeséljük, hogyan tett szert a cipellőjét elhagyó szegény leány története ilyen népszerűségre.

A húsvét a kereszténység egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepe, amelyhez számtalan hagyomány kötődik a tojásfestéstől a locsolkodásig. De nem véletlenül tartja a mondás is: ahány ház, annyi szokás – a világ különböző tájain egészen másképp ünneplik Krisztus feltámadását. Ezekből gyűjtöttünk össze egy kosárra valót!

 Akár tanulságos meseként, akár erkölcsi példázatként vagy betű szerint követendő útmutatásként tekintünk Krisztus tanításaira és cselekedeteire, a keresztény kultúrkör vitathatatlanul jóval szegényebb lenne az alakja által inspirált művészeti alkotások sokasága nélkül. Húsvét közeledtével ezek közül is főleg a passiókra érdemes nagyobb figyelmet fordítanunk, annál is inkább, mert a téma bizony napjainkban is tartogat meglepetéseket!

Ma már világos: a 19–20. század fordulóján a nyugati világban lezajlott a tánc forradalma, amely a mai napig érzékelteti hatását a merész és vakmerő, illetve a bevált formákat újrahasznosító utódok körében egyaránt: a klasszikus balett látomásos újítói és a kor neves képzőművészei, irodalmárai, ékszer- és ruhatervezői, valamint filmkészítői büszkén és kíváncsian fogadták egymást alkotótársul.

A Bartók Tavasz régizenei koncertjeire készülve gyorstalpalót adunk azzal kapcsolatban, miért különleges a reneszánsz és a barokk zenéje, és hogyan fedeztük fel őket újra.

Mint azt a legtöbben tudják, 1723-ban Bachot kinevezték a lipcsei Thomaskirche kántorának, ottani szolgálatának csak 1750-ben bekövetkezett halála vetett véget. Azt azonban kevés helyen említik meg, hogy a zeneszerző felvétele egy szerencsés véletlennek köszönhető.

Az opera műfajának számtalan ikonikus jelenete kapcsolódik egzotikus tájakhoz, hiszen a librettisták szinte már a kezdetektől felfedezték, hogy a távoli terekbe helyezett történeteket különösen kedvelik a nézők. Hogyan váltak a 21. század egzotikus operái a Kelet és Nyugat közötti legfontosabb híddá?