A művészek imidzséhez szinte kötelezően hozzátartoznak kisebb-nagyobb furcsaságok, különc szokások, babonák: zeneszerzőktől a festőkig találunk meghökkentő rigolyákat a neves alkotókról szóló feljegyzésekben. Mutatunk néhány példát a legfurcsábbak közül. 

Az élet Itáliában valószínűleg Fellini idején is édesebb volt, és máig édesebb, mint bárhol a világon és az ottanihoz képest nagyon fiatal, alig kétszáz éves magyar nemzeti művészetet is semmi máshoz nem fogható mértékű inspirációval látta el.

„Járása olyan volt, mint egy tigrisé. Nem egyik állásból a másikba vitte át ezt a lusta terhet, hanem valami elasztikus kapcsolata van a súllyal, mint sasnak a levegővel…” A 20. század elején nem csupán Paul Claudel szólt szuperlatívuszokban a kor legnagyobb táncosáról, Vaclav Nyizsinszkijről. 

Két zeneszerző, akiket „a szokványostól eltérő szakmai viszony” és szoros emberi barátság köt össze. Közös házuk van Kisorosziban, és rendszeresen főznek együtt, ám amikor megkérdezem, ki főz jobban, felháborodva felelik, hogy ez sértőbb felvetés, mint hogy ki a jobb zeneszerző.