Áll Riga belvárosában, a csatorna partján egy krémszínű, klasszicista épület, pár perc sétára a Szabadság-emlékműtől. Látszólag egy a 19. század számos nyugati típusú operaháza közül, de a Lett Nemzeti Opera és Balett hosszú története valójában a túlélésről szól. 

Magyarként abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy Bartók Béla kulturális öröksége zenei nevelésünk alapját képezi, de talán nem is gondolnánk, hogy a zeneszerző hatása országhatárokon, sőt kontinenseken is átível, hiszen Amerikától Kínáig etalonnak tekintik.

Pasticcio – görög rakott tészta, amelyet gyakran neveznek „görög lasagnénak” is. Ne tévesszen meg senkit a gasztronómiai felütés, nem egy receptet készülünk megosztani! A pasticcio vagy franciául pastiche ugyanis egy műfajt is jelöl, amelyre a zenében, az irodalomban, sőt még a filmek között is találunk példát.

Az opera műfajának számtalan ikonikus jelenete kapcsolódik egzotikus tájakhoz, hiszen a librettisták szinte már a kezdetektől felfedezték, hogy a távoli terekbe helyezett történeteket különösen kedvelik a nézők. Hogyan váltak a 21. század egzotikus operái a Kelet és Nyugat közötti legfontosabb híddá? 

Két zeneszerző, akiket „a szokványostól eltérő szakmai viszony” és szoros emberi barátság köt össze. Közös házuk van Kisorosziban, és rendszeresen főznek együtt, ám amikor megkérdezem, ki főz jobban, felháborodva felelik, hogy ez sértőbb felvetés, mint hogy ki a jobb zeneszerző.